Maradunk élve, valamit mondunk,
Mi okunk van rá, aki megáll
Homokos, vizes síkon, az tudja:
Tovább kell menni, szétnézni kár,
Nem ott a parton van az a balkon
Szomorú nővel, aki talán
Szeretni tudna egy ilyen bajszost,
Aki egy cseppet se mediterrán.
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Talán egy déli tengeren télen
Nyirkos vaskorlát, langyos eső,
Jól van, majd holnap,
Elhagyott csónak
Aljában alszom, és elhever ő
Valami ágyon Magyarországon,
Balatonszárszón közelebbről,
Mindenki alszik, aki haragszik,
Csak abban dolgozik némi erő.
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose,
Egy mutatványom van még, ha látom,
Hogy sokan néztek, megmutatom,
Nálam egy fénykép, tessék csak nézzék,
Bálnák a parton, de minek vajon?
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Úgy elmegyem, meglássátok,
Soha hírem se halljátok.
Mikor híremet halljátok,
Könnyeitek hullassátok.
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!
Igyekezz, az égbolt zár!