Feszített víztükörként Élesen szemedbe vág Hogy támogató szavak nélkül A napfény is csak félhomály Az éjjeli fény eltérít, rossz utat vág De tüzet gyújtok, előttem a láng Szóval hidd el ... Felépülsz és égbe szállsz Szélviharként meg sem állsz Otthon Ahol az ölelés a legnagyobb gondod Ahol minduntalan vágyod Hullámtalan, rendes álmot Otthon Újra látlak talán máshol Vándorként a halhatatlant Vendégkènt egy kicsit kaptam Szélnek eresztem gondolatom Az ürességet elfogadom Rohanó órám túlforog De visszatekerve megfogom Az idő vasfogàt Hogy jöjjön végre a feloldozás Düledező tornyok között Kerestem a menedéket De dédelgetett vágyálmaim Hamar kitépték sorstársaim Üres romként halvànyulok De végül foghíjasan hazatalálok Felépülsz és égbe szállsz Szélviharként meg sem állsz Otthon Ahol az ölelés a legnagyobb gondod Ahol minduntalan vágyod Hullámtalan, rendes álmot Otthon Újra látlak talán máshol