Lassan révbe érve Nincsen több ami kéne Kevés kedvvel újrakezded Hogy aztán majd újra fekhess Pár órát vagy hónapot Mindegy is mert úgy unod Az összes keresztbe kasul dolgot Az élettelen fakó sorsod Ünneprontva zendülünk Felbolydult az életünk Indul a tűz és megfogod Amiket más eldobott Holnaptól minden más lesz Fájó szívvel megy a másnap Széttört üveg és fájó lélek Úgy érzem hogy sokat kérek Letépett gondolatból Csak néhány szál virágot fújt De szilánkokkal minden fedve Látszólag már minden veszve Körbeért a hajnal Még mindig görbe szájjal Roskadozunk a súly alatt Amit a józan világ ránk akaszt Ördögi zajként tipor A gondolat mely mindent kiolt A világ szélén muzsikálva Lehet hogy már nincs sok hátra Ünneprontva zendülünk Felbolydult az életünk Indul a tűz és megfogod Amiket más eldobott Indul a tűz és megfogod Amiket más eldobott