Üres híd, néma éjszaka én mindig a kis dolgokkal kezdem Zsebemben felesleges dolgok így lettem ura a semminek. Üres híd, néma éjszaka - A rádióból újabb jelet várok. Egy perc pánik, egy perc csend, Ki lenn volt, soha nem lesz fenn. Benntartom, kiengedem Benntartom, kiengedem megint Ahogy összeomlik a rendszer, úgy esünk szét vele együtt. Hová megy végül az ember, Miután (már) semmi szükség rá? Monoton telnek az évek A rohamok közti sávban, Addig nő az indulat, Hogy aztán az adás megszakad. És amíg nem tűnök el, Amíg kering a vér, Addig van rá esély, Hogy valahogy más legyen. Ahogy összeomlik a rendszer úgy esünk szét vele együtt Hová megy végül az ember Miután (már) semmi szükség rá? Darabokra szétesnek, Aztán összeállnak a képek, Jelentések nélkül, Miután minden újraépül. Benntartom, kiengedem megint, Benntartom, kiengedem megint.