Zord talján hegyen-völgyön rozmaringfa erdők Sűrű havat hoznak nagy fekete felhők Taljánország mind csupa jégvirág, vége sosincs itt a télnek Majdhogy meg nem fagy a lélek Nincs vége olyan nagy a tatároknak földje Estig nem járja a felkelő Nap körbe Zordon tájon, úttalan utakon küzdj meg száz veszedelemmel Milliom kutyafejű leskel Kukorica Jancsi bánod netalán, hogy katonának beálltál? Bátor huszár így ül a lován, hadnagy úrnak is beválnál Százados úrnak is beválnál Nagy messzi Indiában hegy mered az égnek Rútul megizzadnak, kik oda felérnek Lángja megcsap oly közel van a nap, innét csak egy óra vágta Ó, csak vigye lova lába! Kukorica Jancsi bánod netalán, hogy katonának beálltál? Bátor huszár így ül a lován, ezredes úrnak is beválnál Tábornok úrnak is beválnál És végül megérkeztek Franciaországba Ott már várt rájuk a király meg a lánya Rontott-bontott, dúlt a gaz török ott Bujkált szabadulást várva Felség uram, meg a lánya