Úgy zuhantak a mélybe
Mint viharban a virágcserepek
Ahogy a föld beomlott alattuk
Az egész világ megremegett
Te meg ott álltál fölöttük és vártad a megdicsőülést
Mert hitted: a tetted mondja helyetted
Az egyetlen igazság csak a tiéd
Csak a tiéd
Térdig a vérben gázolva, féktelen haraggal
Te is kiléptél, de azért párat még vittél magaddal
Ez az emberek harca az istenükért, de az istenek úgysem látják
Mert ők is önzők voltak, amikor önmaguk képére formálták
Megmutattad, milyen valójában az emberfeletti
Így majd örökkön élsz a szívük helyén, akik nem tudnak feledni
Te csak ott álltál és láttad ahogy a rémület barázdálta
Tekintetük és elhalt minden remény lépteid nyomán
Térdig a vérben gázolva, féktelen haraggal
Te is kiléptél, de azért párat még vittél magaddal
Ez az emberek harca az istenükért, de az istenek úgysem látják
Mert ők is önzők voltak, mikor saját képükre formálták
Néma sirám ez a szebb napokért, a józan ész halála
Itt nem hat a szó és nincs aki óvjon, a gyűlölet elsodor
Minden hiába
Minden hiába
Ez a józan ész halála
Minden hiába
Ez a józan ész halála
♪
Néma sirám ez a szebb napokért, a józan ész halála
Itt nem hat a szó és nincs aki óvjon, a gyűlölet elsodor
Ez az emberek harca az istenükért, de az istenek úgysem látják
Mert ők is önzők voltak, mikor saját képükre formálták
Néma sirám ez a szebb napokért, a józan ész halála
Itt nem hat a szó és nincs aki óvjon, a gyűlölet elsodor
Minden hiába
Minden hiába
Ez a józan ész halála
Minden hiába
Ez a józan ész halála