Mélyen tisztelt nagyérdemű
Porondon egy újabb produkció
Vonzza magához tekintetünk
Ahogy székünkben egyre csak süllyedünk
Érkeznek díszes, díszes jelmezek
Egymásnak feszülő idézetek
Ha valaki téveszt, van, aki súgjon
Hogy ne értsük félre a lényeget
Taszít a látvány, de nem enged el
A bekiabálókra nem figyel
Aki játszik, nem hallja
A közönség nem ezt akarja
Az ajtók zárva, nincs vészkijárat
A pénztár üres, nincs gazdája már semminek
De a színpadon tetőfokára hág az izgalom
Te csak figyelj rájuk, ne érdekeljen más
Amit itt hallasz, amit itt látsz
Művészet, nem bábszínház
Ez egy világra szóló produkció
Nem illúzió
Erre születni kell, nem jön magától
Nem tanulható
Neked ide szól jegyed, nem menekülsz
Ha helyet foglaltál, nem lehet felállni
Egy másik előadásra sorba állni reménytelen
Érkeznek díszes jelmezek
Egymásnak feszülő idézetek
Ha valaki téveszt, van, aki súgjon
Hogy ne értsük félre a lényeget
Az ajtók zárva, nincs vészkijárat
A pénztár üres, nincs gazdája már semminek
De a színpadon tetőfokára hág az izgalom
Ahogy egymásra kardot rántanak
Úgy tűnik, a közönség jól mulat
De a lámpák fénye szemünkre ég
Maszkokat látok, nem arcokat
Te csak figyelj rájuk, ne érdekeljen más
Amit itt hallasz, amit itt látsz
Művészet, nem bábszínház
Ez egy világra szóló produkció
Nem illúzió
Erre születni kell, nem jön magától
Nem tanulható
Neked ide szól jegyed, nem menekülsz
Ha helyet foglaltál, nem lehet felállni
Egy másik előadásra sorba állni reménytelen
Az élet a legnagyobb rendező
De túl sok a díszlettervező
Akik maguknak festik a hátteret
Mindegy kinek jut a főszerep
Taszít a látvány, de nem enged el
A bekiabálókra nem figyel
Aki játszik, már balga
A nagyérdemű nem ezt kérte
Nem ezt akarta
Ez egy világra szóló produkció
Nem illúzió
Erre születni kell, nem jön magától
Nem tanulható
Neked ide szól jegyed, nem menekülsz
Ha helyet foglaltál, nem lehet felállni
Egy másik előadásra sorba állni reménytelen