Beérhetnéd egy darab kővel
Amibe bármikor belerúghatsz
Ha megunod, eldobod
Ez olyan, amit könnyedén a sárba tiporhatsz
Ha valaki rátalál, hiába nézné
Nem árulkodik rólad
Beérhetnéd egy viaszszoborral
Jól mutatna a szobádban
A legsötétebb sarokban állva
Se tudná, hogy esik az másnak
Amikor elfordulsz és őt nevezed romlásaidért hibásnak
Mert ő nem kér, nem sír, ha fáj
Szívét nem tépi vágy
Nem fertőz bűntudattal
Nem véd meg önmagadtól
Nem kér, nem sír, ha fáj
Szívét nem tépi vágy
Nem fertőz bűntudattal
Nem érzi hiányod
Nem haragszik rád
Változnod késő, nem kér már
Belőled, akinek a legszebb mosolyát
Elraboltad, rég nem számít rád
Sose hív, nem fél, nem vár
És néha úgy érzi, beérné egy kanál vízzel
Ha ellene tenne, te újra csak elfordulsz
Nem éred fel ésszel
Hogy hiába akarod, nem léphetsz
Ugyanabba a folyóba kétszer
Ő már nem kér, nem fél
Nem sír, nem félt
Hívnád, nem vár
Nem szól, nem fáj
Változnod késő, nem kér már
Belőled, akinek a legszebb mosolyát
Elraboltad, rég nem számít rád
Sose hív, nem fél, nem vár
Nem kér, nem fél
Nem sír, nem félt
Hívnád, nem vár
Nem szól, nem fáj
Nem kér, nem sír, ha fáj
Szívét nem tépi vágy
Nem fertőz bűntudattal
Nem véd meg önmagaddal
Nem kér, nem sír, ha fáj
Szívét nem tépi vágy
Nem fertőz bűntudattal
Nem érzi hiányod
Nem haragszik rád
Változnod késő, nem kér már
Belőled, akinek a legszebb mosolyát
Elraboltad, rég nem számít rád
Sose hív, nem fél, nem vár