Megsárgult kép a nagy falon
Rég ott van, és most is ott hagyom
Látszik nagyapám, drága, büszkén jobbra néz
Nagyanyám boldogan a jobb
Oldalon,
Meghatva hol kicsit, hol nagyon
Vállán a gondoskodó, munkától kérges kéz
Kihúzták tussal a lényeget,
Retusáltak mögéjük kék eget,
Nem volt nagy szerelem,
De a két fél így lett egész.
Tanulni tőlük is lehet,
Ellesni, mi az a tisztelet,
Hogy mennyit, ér, ha baj van,
Két összefonódott kéz!
Egyszer eljön majd az a pillanat,
Amikor mindenki mindenről
Ha lepereg a filmed, akkor látod,
Ki volt az igazi barát:
Aki felrúgott, mint az ellenség,
Lehet, hogy azért rohant,
Mert kergették,
Nem gondolta, hogy bármiben is
Számíthatna rád!
Nagyapám, mint újdonsült nagykorú
Ment a frontra, mert jött a háború
Egy napja nősült, mikor a világ hadat üzent
Jól sikerült a nászéjszaka
Így már ketten várták haza
Elvitte magával a boldogító igent.
Ki a lövészárokban tűnik el,
Csak azt tudja, parancsra lőni kell;
Mégis arra gondol, mindenkéll megérte!
A Haza mindenek előtt!
Ami mozgott, mindenre lőtt,
Ebben az árokban mindenki maradjon élve!
A dalt a bajtársa kezdte el,
De mire rájött, hogy egyedül énekel,
Egy barakkban ébredt, szöges drótok közé zárva.
Mindössze húsz évre jött haza,
Emléke egy ferde kopjafa,
Fentről azt is látja,
Hogy gazdát cserélt hazája.
Úgy néz ki, erre így szokás,
Hogy a zászló színe mindig más, De magyar nem fog magyar zászlót tűzbe dobni!
Egy híjján száz éves Nagymamám
Harmadszor lesz magyar talán,
De magyarnak született, és úgy fog
Békében nyugodni!
Egyszer eljön majd az a pillanat,
Amikor mindenki mindenről számot ad,
Ha lepereg a filmed, akkor látod,
Ki volt az igazi barát:
Aki felrúgott, mint az ellenség,
Lehet, hogy azért rohant,
Mert kergették,
Nem gondolta, hogy bármiben is
Számíthatna rád!
Egyszer eljön majd az a pillanat,
Amikor mindenki mindenről számot ad,
Ha lepereg a filmed, akkor látod,
Ki volt az igazi barát:
Aki felrúgott, mint az ellenség,
Lehet, hogy azért rohant,
Mert kergették,
Nem gondolta, hogy bármiben is
Számíthatna rád!