Felismerésem ítélőszékén A tükörre festem minden célkeresztem Bennem maradt, mint a lábnyom a friss cementben De kinek is hiányoznék, ha már önmagam is keveslem Mondogatom magamban még egyszer utoljára Szedek még egy adaggal a figyelem tányérjára De ki a fasznak van ehhez minden héten bátorsága Töréspontját keresem végtelen köröknek Őrült forgatókönyvek pörögnek Megnyugvásom margójára Ébresztőt állítok egy mutató nélküli vekker órára Hiába futok előle ez a túlvilágon is várni fog És a túlvilágon is fájni fog A túlgondolás trónján ülve Nem létező helyzetek füstje Nyugtalanságom víztükre Nem hagy haladni Egyre csak fodrozódnak a hullámok Mélyebbre fúrnak a fullánkok Kétely koponyám konzvernyitója Agyam szívem bitófája