Fuss, fuss, te sorsüldözött Rohanj míg bírja a lábad Mert a hajnal vérbe öltözött Soha nem lesz vége a mának Már unod, de csak most kezdődött Végtelen órák sorai várnak Csörgő csontjaim csak egy kényelmes koporsót kívánnak Nem kísérnek hangos barátok A hangok jönnek velem szemben A hosszúra nyúló sikátoron, ahol minden macskakő csak felnyög Ahogy rálépek és fújva törnek belőlük elő az emlékek Amik meg sem történtek Amik meg sem történtek Nézd ő milyen büszke frissen szerzett sebeire Nekünk pedig lepel alá kell bújnunk, hogy valahogy eltakarjuk Nézd ő milyen büszke frissen szerzett sebeire Nekünk pedig lepel alá kell bújnunk, hogy valahogy eltakarjuk És anyajegyek után kutatva árva hegeket találunk Amik csak úgy megjelentek Pedig senki nem bántott még minket De üveges szívünk így is összeroppan Egy tollpihe alatt elrejtjük a darabokat, mikor egymást elhagyjuk Két állomás közt az idő ólomszárnyakon repül majd És örökkévalóságok találkoznak A mocskos ablakok ködös visszaverődésében Majd szempillányi megrettenés után újra csak Újra csak bámulok Csak bámulok a semmibe Fuss, fuss, te sorsüldözött Rohanj míg bírja a lábad Mert a hajnal vérbe öltözött Soha nem lesz vége a mának Már unod, de csak most kezdődött Végtelen órák sorai várnak Csörgő csontjaim Mikor rájövünk, hogy nincs aki megmentsen Egy szédülésre sem állhatunk meg Mert előttünk minden lámpa zöldre vált Így hát menni muszáj Mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj Mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj Mert menni muszáj Mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj Muszáj, muszáj, mert menni muszáj