Bordáimból létrát alakítok Hogy könnyebb legyen Megmászni a hegygerincem Ölem odú, meleg otthon Két karom védőszárnyként körülölel Állkapcsomból fogas vagy hamuzó Tüdőm füst párna, puha menedék Kulcscsontom nyitja az ajtót Vedd el bátran Növesztek újat, ha nem megy majd Készít a csontkovács másikat Lábszáramból sípot Ólomlábon táncolok Ereimből kötelet, azzal vérröghöz kötlek Vele kettőnk kötelékét el is kötheted De könnyem arcom és vállad között hidat képez Közben csarnokvízben fényhajó süllyed az ég felé Felettünk üres ház ablakai pislognak Árnyunk az égbolt, azon feketék a csillagok ♪ "Végül is mind csak engedélyre várunk, hogy meghaljunk."