Látod, nem nyílnak a völgyben a kerti virágok
Nincs völgy, nincs fa az ablak előtt
Nézed a latyakos téli várost
Már hó takará el a Corvintetőt
Odakint ez a fura Európa
Csendes nagyon, csendes megint
Elzúgtak, ahogy szoktak az álmok
Szívunk tovább ezek szerint
De úgy lesz, ahogy kell
és nem úgy, ahogy akarták
Csak hosszú átmenet
Ez a világszakadtság
Ej! ej! ej!
Ej, mi a kő, sok a galiba itt bent
Holnaptól tutira figyelem Istent
Biztos jó a srác, valami jót ád
Ha romlik a kedv, berak egy Guetta-nótát
Az este is segít, ha karcol a nappal
A bor kezd valamit a hangulattal
Hé, mit csinálsz, ne tedd a poharakat el
Mert a sok józanság csak falakat emel
Aki mostan nem tart énvelem,
Verje meg azt az én istenem,
Vigyék el a körmös angyalok
A hazáért iszom, ti is hazáig igyatok
Egy gondolat kerget engemet:
Ma ne padlót fogjak, hanem melleket
ágyban, párnák közt kapni meg
Ez a cél, és nem nyelni a farvizet
úgy lesz, ahogy kell
és nem úgy, ahogy akarták
Csak hosszú átmenet
Ez a világszakadtság
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok
Hogyan mulat a nép
Emelje az föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk magunk a lámpafény,
Amely amidõn a többi alszik,
ég a sötétség éjjelén
Nem divat a gálya, sok álarcos árja
Fent a pénz, itt lenn a szív az úr
De tisztul a pálya, mert nem ez járja
Az ostobaság már visszaszúr
Megjöttünk és diktáljuk az ütemet
Látunk mindent és nem hagyunk szünetet
üzenem fel, most már ügyesen kell
Mert roppantul elfogytunk a türelemmel
Mi már jobban tudjuk, mit tudunk jobban
Bátran fogunk szólni, ha vége
Hangosabbak bennünk a hangok
Ki nem passzol, pakolhat végre