Szomorú vasárnap száz fehér virággal Vártalak kedvesem, templomi imával Álmokat kergető vasárnap délelőtt Bánatom hintaja nélküled visszajött. Azóta szomorú mindig a vasárnap Könny csak az italom, kenyerem a bánat. Szomorú vasárnap. Utolsó vasárnap, kedvesem, gyere el Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel Akkor is virág vár, virág és koporsó Virágos fák alatt utam az utolsó Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak Ne félj a szememtől, holtan is áldalak. Utolsó vasárnap. Ősz van, és peregnek a sárgult levelek Meghalt a földön az emberi szeretet Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél Szívem már új tavaszt nem vár, és nem remél Hiába sírok, és hiába szenvedek, Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek. Meghalt a szeretet. Vége a világnak, vége a reménynek Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek Emberek vérétől piros a tarka rét Halottak fekszenek az úton szerte-szét Még egyszer elmondom csendben az imámat: Uram, az emberek gyarlók és hibáznak! Vége a világnak. Utolsó vasárnap, kedvesem, gyere el Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel Akkor is virág vár, virág és koporsó Virágos fák alatt utam az utolsó Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak Ne félj a szememtől, holtan is áldalak. Utolsó vasárnap.