Valamit akarok mondani, de tényleg csak gyorsan,
Annyi, hogy neked innentől én már csak voltam.
Felejtsd el hát a közös jövőt, inkább szokd meg a múlt időt,
Részemről ennyi, mindent átgondoltam,
Most jobb dolgom van.
Mert valahogy mégis minden úgy alakult,
Hogy a szerelem végleg megfakult.
Elmúlt és a papírforma borult,
Jobb, ha hozzászoksz!
Hogy a szerepünk nem mindig vidám,
Talán majd másnak az oldalán.
Nem te leszel a legnagyobb hibám,
Jobb, ha hozzászoksz!
Veszed az adást, csak másik csatornát nézel,
Az érints meg engem nem azt jelenti, hogy kézzel.
Szóval a helyzet reménytelen, ennyi már épp elég nekem,
Az ágyamon fekszel és mellettem mégse' férsz el.
Semmit nem érzel.
Mert valahogy mégis minden úgy alakult,
Hogy a szerelem végleg megfakult.
Elmúlt és a papírforma borult,
Jobb, ha hozzászoksz!
Hogy a szerepünk nem mindig vidám,
Talán majd másnak az oldalán.
Nem te leszel a legnagyobb hibám,
Jobb, ha hozzászoksz!
Hogy nem kár,
És nem fáj.
De menj már,
Mert jön más.
Jobb, ha hozzászoksz,
Jobb, ha hozzászoksz!
Mert valahogy mégis minden úgy alakult,
Hogy a szerelem végleg megfakult.
Elmúlt és a papírforma borult,
Jobb, ha hozzászoksz!
Hogy a szerepünk nem mindig vidám,
Talán majd másnak az oldalán.
Nem te leszel a legnagyobb hibám,
Jobb, ha hozzászoksz!
Hogy nem kár,
És nem fáj.
De menj már,
Mert jön más.