Hát akkor, legyetek most üdvözölve.
A könnycseppek feltörölve.
Nézz szét bátran, vagyunk egy páran,
A bánat fullad bele az örömbe.
Sok jó kis helyen is elfér, amúgy meg hova is mennél,
Üres a járat, tátod a szádat, te se tudsz jobbat mondani ennél.
Mert itt most, lehet minden a feje tetején,
Kit érdekel, ha szívem a helyén.
Nem vagyok gyáva, tudom mi az ára,
Megtanultam a legelején,
Egyszer csak úgy ébredtem, itt az idő meg kell tennem,
Még egy lépés, nincs több kérdés, minden válasz itt van bennem.
Én meg csak,
Néztem sírva.
Nem hittem el, amit látok,
Az égre írva, nagybetűkkel a szabadságot.
Olvastam, értettem, hogy annyi lényeg az életben,
Hogy minden ízét, minden csókját, minden percét élvezzem.
Csak élvezzem.
Üzenet ez a valóságnak, ami engem is újrahangolt,
Héj haver, élj a mának, nem számít, hogy tegnap, hogy volt.
Elmúlt, nem fáj, hagyjuk, nem kár, változott a lényeg,
Változott a hangsúly, ugye tudod miről beszélek.
Én meg csak,
Néztem sírva.
Nem hittem el, amit látok,
Az égre írva, nagybetűkkel a szabadságot.
Olvastam, értettem, hogy annyi lényeg az életben,
Hogy minden ízét, minden csókját, minden percét élvezzem.
Csak élvezzem.
Én meg csak,
Néztem sírva.
Nem hittem el, amit látok,
Az égre írva, nagybetűkkel a szabadságot.
Olvastam, értettem, hogy annyi lényeg az életben,
Hogy minden ízét, minden csókját, minden percét élvezzem.
Csak élvezzem,
Csak élvezzem.