200 üvegszilánk Kortyoltam még párat, így érzéstelenített gondolattal Basztam földhöz az üveget, a közkedveltség ma sincs rám hatással Szúrás a tenyeremben, csak eddig mással voltam elfoglalva A vörös patak az alkaromról csorog az aszfaltra ♪ 200 üvegszilánk Ami megtöri a felém hajló lámpák pislogását Mosolyra húzott ajkakkal fogadom a kelő nap csillogását Ha bárki látna, megbámulna, de ez ma sem vált semmit Más a sorsom, talán majd én leszek, aki néhány szempárt felnyit Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem Hogy én vagyok a szilánk a világ tenyerében Leszek majd daganat a világ tüdejében Leszek a mentő, ki nem ér ki idejében A megakadt szálka, az építőkocka A talpak alatt, nem leszek vétlen A hangom hallatom (aye, aye) A lábnynomom itt hagyom (aye, aye) Falakra írom (aye, aye) Nem leszek tétlen Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem Hogy én vagyok az szilánk a világ tenyerében ♪ Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem Hogy én vagyok a szilánk a világ tenyerében