Mikor már véget ért Én pont akkor kezdtem el Újra látni és feltölteni A raktàraim szerencsével A testünk roppan Ahogy összeér Mintha csak bajban Járnánk az éjt Abban a Pillanatban Csak kicsit szép Kapuként tártam szét Titkaink Vaskos könyvét Utolsó hajóként Pislákolok A világ peremén Úgy érzem hogy Földbe vágyom Romlott fatörzsként Lassan élek De mindent kérek Amit tép a szél Amit máskor megfontoltam Azt a zápor elsodorja Csendben vártam hogyan dobban Végül mindig visszakoppan Reményteli az elvárásunk Feloldható a gátlásunk Már gyorsan élek de így se érzek Van egy pár szó amit értek De nincsen vége még Ebben a pillanatban semmi se szép