Azt álmodtam, hogy üres lapjaink újra írtam És megkönnyeztem mindazt, mi elfeledve nyújthat vigaszt Mindig csak a jót akarja, mint aki meg se hallja Hogy nincs boldogság, nincsen öröm Szemünk csukva, időnk pörög Láttam már, hogy merre mozdulsz Láttuk már ez meddig torzul Fáradt kézzel alig bírtam, poharakból nagyot ittam Ökleimet földbe vágtam, de legalább megpróbáltam Nem akarok múltam könyvében kitépett fakó oldal lenni Olcsó fekete tintaként bőrömet méregként befogni Állni némán mozdulatlan, szótlanul remegni halkan Halványodni az őszi szélben, eltűnni a messzeségben Magamhoz ragadom a sorsom, dühömet hátamon hordom Rongyos téli kabátom remegő kézzel magamra hányom Ha számba vennénk újra és újra mindazt ami fájna Tüzet gyújtva elszaladnál, haza engem sose hívnál Ha számba vennénk újra és újra mindazt ami fájna Látod már hogy mit vesztettél Látjuk ma már mit vesztettél Látjuk ma már mit vesztettél Látjuk ma már mit vesztettél