Semmi díszlet csak süllyedünk, A falaknak íve dől velünk. Rongyokkal a vállunk védve Száguldunk a vaksötétbe. Égkék színű sötét aggyal, Mint csodás meleg nyári hajnal Fosztogatunk hét határon, Felbolydult száz rémes álom.
Velőtrázó kopogó éj, ♪ Ég a földdel összeér. ♪ Hol voltál mikor féke vesztett lándzsát tört az éj, Megnyugvásból szárba szökkent tudást ivó fény? ♪ Selyemfényű nyitott testtel harsogod a végszót.