Szél fonta kezünk közé A hazugságok fájó mélyét. Pontosan ès színjózanul, A világ szája lefelé konyul. Ragyogó vakként földelem Menedéknek színtelen, Bársony fűzött képét A holdvilág szabad éjén. Léttel bélelt földhöz ragadt Hajómnak a zátony tapadt Kínkeserves hengerére Izzik a gyémánt kopott fénye. Hallgass meg és ülj le végre! ♪ Sosem ott voltál ahol kéne lenned, Szív várt rád az édenkertben, Hiszed hogy tegnap kiheverted, de Máglyára az életeddel.