And admit passive acquiescence I am just seconds away from you I am still breathing, Accepted that whatever is gone is gone Repeated infinite times, again and again and again Emptiness, built up by bounding promises Már nem érzem azt az illatot, t öbbé nem kóstolom azt az ízt, talán a színek is másképp hatnak. Nincs érzelem, nincs emlék, se vágy, se álom. Csak én vagyok és a tudatom, többé magam nem találom. ÉLNÉK TOVÁBB, DE A LELKEM MÁR SZELLEM, HATALMAS ŰRT HAGYTÁL BENNEM