Sárgult falak bezártsága túl régen gyötör
Bűnös tettek - számomra csak hiányzó gyönyör
Párnám alatt jövőm kulcsa, itt az alkalom
Élezett kés formájában jól megmarkolom
Ápolónők vénáján a penge végigszalad
Bíbor festménnyé téve a koszos fehér falat
Minden cellát tágra nyitva amnesztiát adok
Félkegyelmű barátaim legyünk hát szabadok
Rendőr járőr teste egy fenyőfa alatt
Hús és csontok - igen! - csak ennyi maradt
Lassan gyűlő döglegyek már nem találnak ott
Üresre vájt szemgödörnek intek jónapot
Mázsás vadkan teteme a sínekre zuhan
Fékező vonatra szállva folytatom utam
A mellékhelység foglaltat jelez
Borotvaéles ezüst penge
Könyörtelenül vág bele a testbe
Letolt nadrágú utas torka
Vérgőzt permetez
Dülöngélő kalauzra gyorsan jön az álom
Konyakszagú fizikumát a vagonból kivágom
Szabadság érzése önt el, mikor ölhetek
Csonkolódnak végtagok, hullanak fejek
Boldogságtól ittasan, kéjelegve ölök
Magammal is végzek, így az érzés örök