Sárgult falak bezártsága túl régen gyötör Bűnös tettek - számomra csak hiányzó gyönyör Párnám alatt jövőm kulcsa, itt az alkalom Élezett kés formájában jól megmarkolom Ápolónők vénáján a penge végigszalad Bíbor festménnyé téve a koszos fehér falat Minden cellát tágra nyitva amnesztiát adok Félkegyelmű barátaim legyünk hát szabadok Rendőr járőr teste egy fenyőfa alatt Hús és csontok - igen! - csak ennyi maradt Lassan gyűlő döglegyek már nem találnak ott Üresre vájt szemgödörnek intek jónapot Mázsás vadkan teteme a sínekre zuhan Fékező vonatra szállva folytatom utam A mellékhelység foglaltat jelez Borotvaéles ezüst penge Könyörtelenül vág bele a testbe Letolt nadrágú utas torka Vérgőzt permetez Dülöngélő kalauzra gyorsan jön az álom Konyakszagú fizikumát a vagonból kivágom Szabadság érzése önt el, mikor ölhetek Csonkolódnak végtagok, hullanak fejek Boldogságtól ittasan, kéjelegve ölök Magammal is végzek, így az érzés örök