Vágják az erdei utat
Viszik a magyar fiúkat
Viszik, viszik szegényeket
Szegény magyar legényeket
Állj meg, rózsám, kérjelek meg
Ha elvisznek, hol kaplak meg
Gyere ki Galíciába
Ott megkapsz egy kaszárnyában
Galícia közepében
Két kaszárnya van egy végben
Oda viszik szegényeket
Szegény magyar legényeket
Kihajolnak az ablakon
Rózsa nyílik csákóikon
Rózsa nyílik, szegfű hajlik
Édesanyám szava hallik
Mit érek én a szavával
Nem beszélhetek magával
Mit érek, ha szavát hallom
Ha anyámat nem láthatom
Nézz ki, rózsám, az ablakból
Most visznek ki a faluból
Vess utánam egy pillantást
Többet úgysem látjuk egymást
El kell menni, nincs mit tenni
Füzest el kell felejteni
Jön október a betyár hónap
El kell masírozni
Anyám, anyám, édesanyám
Szedje össze minden ruhám
Zárja bele a ládába
Mert én nem leszek gazdája
Engem anyám úgy szeretett
Bölcsőbe tett, úgy rengetett
Fehér rongyba takargatott
Mégis katonának adott
Katonának el kell menni
A rózsámat itt kell hagyni
Édes rózsám csak azt bánom
Hogy te tőled meg kell válnom
Édesanyám hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Azt a tejet adtad volna lányodnak
Mert a lányod nem viszik katonának
Édesanyám de szépen felneveltél
Mikor engem karjaid közt rengettél
Akkor mondtad, jó leszek katonának
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem
Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem
Felnyergelem a lovamat, a sárgát
Megkerülöm Erdélyország határát
Huszár vagyok nem bakancsos regruta
Rám illik a sárga zsinóros ruha
Széle sárga, a közepe fekete