Kinyitom a szemem, és meglep hogy nem látlak
Eddig téged öleltelek, most meg a párnámat
Mi történt, ezt nem értem, az előbb
Még itt voltál, mintha zuhanyoznál
Megint csak egy álom volt, az ötödik a héten
Egy újabb kínos színjáték az agy rendezésében
Mi a titkod? Kérlek, mondd meg hogyan csinálod
Nem hittem, hogy ennyire megvisel a hiányod
Vajon mit csinálhatsz, jutok még eszedbe?
Fogtad-e más kezét azóta a kezedbe?
Kérdések gyötörnek, választ azt nem kapok
Oly sokszor szólnék, de csendben maradok
Hallgatok, pedig rohadtul nem akarok
Így neveltek, ezt csinálják a magyarok
A hidakról is leesnek majd a lakatok
Lassan összeforrnak majd az üvegdarabok
Egyedül ébredek
És egyedül fekszem le
De már nem is érdekel
Vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Telnek a hetek, múlnak a hónapok
Megritkulnak a fájdalmas sóhajok
Nem építhetek magam köré várat
Sehova nem vezet a makacs önsajnálat
Inkább előre, és próbálni nem nézni vissza
A sors akarta így, a lelkiismeretem tiszta
Azért neked se megy rosszul, ragyogsz a képernyőn
Egyszer visszaadhatnád az ott hagyott kék ernyőm
Vagy tudod mit, ha akarod, tőlem meg is tarthatod
Legyen ez az ernyő az örök védőangyalod
Óvjon az esőtől, óvjon a széltől
Óvjon a haszonlesők hamis szerelmétől
Óvjon meg mindentől, ami neked árthat
Ne add oda bárkinek a finom, puha szádat
Nincs más hátra, mint megköszönni mindent
De mit tőled kaptam, az sohase volt ingyen
Egyedül ébredek
És egyedül fekszem le
De már nem is érdekel
Vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Mondd, bevallanád azt, hogy neked is volt hibád?
Én léptem, de te mért nem, nem értem
Mondd, mért lenne más? Úgysem lesz már folytatás
Én megbíztam, de te játszottál, így vége
Egyedül ébredek
És egyedül fekszem le
De már nem is érdekel
Vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom