Érzem, hogy nem kell itt lennem
Érzem, hogy máshol van helyem
Érzem, hogy még is itt vagy
Én velem
Tudom, hogy éled az életed
Látom, hogy még is hagysz helyet
A világ peremén állunk
Mindketten
Szél jár az erdőben
Vészmadár a lelkemben
Tudom, hogy meddig ér a vidék
Szép álmok, gondolatok, mint
Valósághű arcok kint
Velem jár ez a föld
Vágyak, mik eltipornak
Érzem, hogy elsodornak
Nincsen hová mennem, én
Világtalan lettem
A remény fejet hajt majd
Elérem a csillagokat
Nincs más út előttem
Csak nyújtsd felém kezed
Csak nyújtsd felém kezed
Minden hang, minden éjjel
Váratlan ébredéssel
Felperzselt reményekkel
Vár engem ez a föld
Hazugságok, szép remények
Rám találnak, még sem érzek
De vissza rántasz a mélyből
Csak árnyék maradok a sötétből
Nem emlékszik rám senki sem
Átfúj a szellő szívemen
De vissza rántasz a mélyből
Csak árnyék maradok a sötétből
Várom, hogy erősebb legyek
Várom, hogy érted mehessek
Várom, hogy ki nyíljon minden
Útvesztő
Minden hang majd elkísér
Én nem hallom őket
Minden élet hazatér
Én elengedem mindet
Minden hang, minden éjjel
Váratlan ébredéssel
Felperzselt reményekkel
Vár engem ez a föld
Hazugságok, szép remények
Rám találnak, még sem érzek
De vissza rántasz a mélyből
Csak árnyék maradok a sötétből
Nem emlékszik rám senki sem
Átfúj a szellő szívemen
De vissza rántasz mélyből
Csak árnyék maradok a sötétből