Már unom a végét az elején
Sohase hittem, hogy ilyen a menedék
Mi az örök? Még maradok
De ne mondd, hogy öljem a pillanatot
Ami vissza nem köszön már
Elteszem, de minek, amikor száll
Meggyullad a szál, magába zár
Mondanád tudom, de lakat a szád
Megérintem érzem ragad a láng
Visz a dagály, mi tagadás
Fogadom, többé nincs akadály
Hát rivalljon a tér, hol nincs a madár
Meg a rivaldafény, attól amúgy se látsz
Ember, utálom amivé válsz
Fullad a Föld meg, amin épp állsz
Ha hiábavaló, mondd, minek is vársz
Minek a szabály, ha mindenki más
Minek-e jelek, ha nincs aki lát?
♪
Örülök, ha egyben találom a megállót
Égnek a szemeim, lábamon nem állok
Lemálló tapéta, elhagyott lelátó
Folyamat lépegetnék, de vegetálok
Olykor csak a b-boy póz
Segít, már nem melegít a pokróc
Korzózz tudatod peremén
Nyeremény tárgyává válik a feledés
Feketén-fehéren, vezérelv nélkül
Kell, hogy a léttel szerényen bánj
Égbe ér a belső gang
Síncsikorgás felsőbb hang
Jelenünk gyér átok
Gyémántok karcolta rémálmok
Egyszer minden hős feldől
Kikopik az őserdő
Egyszer minden hős feldől
Kikopik az őserdő
Egyszer minden hős feldől
Kikopik az őserdő
Fújja a novemberi szél a Duna vizét
De valahogy a hideg nem hatol csontig
Csak felborzolja a szép felszínét
Lubickolnak benne a csontik
Kitolódott a nyarunk, meg az őszünk
A tavaszt mi csak hírből ismerjük
A csapadék csak ritkán érinti a bőrünk
Ezért ami lehull, azt megtiszteljük
Nem hiszel, ugye, a felmelegedésben
Nézz akkor nyugodtan a gleccser szemébe
Magyarázd meg a jegesmedvének
Hogy hol nézzen utána a nem létező jégnek
Nem tudok vezetni, de nem is akarok
Légszennyezés ellenes vagyok
Szőke Gabit kérdezd az ózonrétegről
A kocsiját megismered a méretről
Egyedül ültök a négy ülésen
Énekeltem már erről, úgy emlékszem
Semmi se változott, így megismétlem
Csak megdrágult a benzin egészen