Elmondom sírva alszom át az éjszakát...
Majd egyszer rám talál, ki két karjába, két karjába zár...
Elmondom sírva alszom át az éjszakát,
Majd egyszer elfogynak a könnyeim talán.
Majd egyszer rám talál, ki két karjába, két karjába zár,
S nem lesz többé könnyes éjszakám.
Elmondom sírva alszom át az éjszakát,
Majd egyszer elfogynak a könnyeim talán.
Majd egyszer rám talál, ki két karjába, két karjába zár,
S nem lesz többé könnyes éjszakám.
Imádkozom minden éjszaka,
Hogy életemben történjen csoda,
Hogy ne találjon rám a szenvedés,
Nekem is járjon egy kis ölelés!
Imádkozom minden éjszaka,
Hogy életemben történjen csoda,
Hogy ne találjon rám a szenvedés,
Nekem is járjon egy kis ölelés!
Elmondom sírva alszom át az éjszakát,
Majd egyszer elfogynak a könnyeim talán.
Majd egyszer rám talál, ki két karjába, két karjába zár,
S nem lesz többé könnyes éjszakám.
Elmondom sírva alszom át az éjszakát,
Majd egyszer elfogynak a könnyeim talán.
Majd egyszer rám talál, ki két karjába, két karjába zár,
S nem lesz többé könnyes éjszakám.
Úgy érzem már senki nem szeret,
Rég elvesztettem már mindenem...
Elvesztettem én a boldogságom,
Azóta az éjszakákat járom.
Oj néné...
Megtalál a boldogság talán,
Nem fájna a szívem többé már,
Önfeledten kellene nevetni,
A múltat végleg el kéne feledni.
Megtalál a boldogság talán,
Nem fájna a szívem többé már,
Önfeledten kellene nevetni,
A múltat végleg el kéne feledni.