Van hogy az út hosszú s nem bírja a lábad
Minden lépés küzdelem, a szív belefárad
S mint virág, várja a fényt, hogy süssön rá
Kicsit fázol, kerget egy álom
Van hogy egy kéz feléd nyúlna, s magához húzna (magához húzna)
Fáj minden érintés, de tudod hogy Ő kell
Félted, minden pillanattal tűnik el a világ
Szűnik a félhomály.
Csukd be a szemed! Lásd, amit látok!
Nem vagy idegen, itt élsz a világon!
Eltűnik minden félelem, szorítsd a két kezem!
Hidd el, a holnap jobb lesz már!
Fut a perc, az idő, s kérded hogy mit várj?
De belül a remény, mint parázs
Izzik egy olthatatlan vágy, újat ígér a változás
Mondd hát szűnik a félhomály!
Csukd be a szemed, lásd, amit látok!
Nem vagy idegen, itt élsz a világon!
Eltűnik minden félelem, szorítsd a két kezem!
Hidd el, a holnap jobb lesz már!
Ébredj, kelj fel!
Nem temethet el a múlt
Dönteni kell, nem adhatod fel, lépj hát!
A cél, ami lényeg
Odabent Te is érzed!
Szabad csak úgy lehetsz, ha lehull rólad a lánc
Csukd be a szemed, lásd, amit látok!
Nem vagy idegen, itt élsz a világon!
Eltűnik minden félelem, szorítsd a két kezem!
Hidd el, a holnap jobb lesz már!
Hidd el, a holnap jobb lesz már!
Hidd el, a holnap jobb lesz már!