Pihenni tért gyönyörű Nápoly Az ég behunyta kék szemét Csupán egy ringó gondoláról Röpít a szél egy szép zenét Egy parti márványpalotában A baldachinos ágy ölén Nem hallja már a büszke dáma Hogy mit dalol szegény legény Küldök néked egy nápolyi dalt Benne zokog a szívem, ez a kis dal mindenem Hogyha felsír majd egy bús éjszakán Ugye gondolsz rám? Szívem nélküled árva, kihalt Olyan koldus, oly szegény, már csak azt remélem én Hogy e szerenád zenéje után Ugye gondolsz rám? Tudom én, ha kívánod, hull a sok kincs rád Csakhogy énnekem látod, egyebem sincs, hát Küldök néked egy nápolyi dalt Benne zokog a szívem, ez a kis dal mindenem Hogyha felsír majd egy bús éjszakán Ugye gondolsz rám?