Emlékeim közt van egy tépett levél Levél, melyet nem is küldtem el Féltékenység szülte, e bolond szenvedély De olvassuk csak el, mit mond a levél Mondd, mért szeretsz te mást, és én csak téged Mért másnak örülsz úgy, ahogy én néked? Ha mellém sodort egyszer már az élet Én nem engedlek oly könnyen el Mondd, mért adtál reményt és oly sok álmot Ha mástól akarod a boldogságot? Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem? És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el? Az első pillanatban megmondhattad volna (ah-ah-ah-ah) Szólhattál volna (ah-ah-ah-ah), ne kezdjük el (ah-ah-ah-ah) De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva Hozzám hajolva, hazudtad el Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret De én ezt a kis levelet most összetépem Ha így akartad, hát nekem se fáj ♪ Az első pillanatban megmondhattad volna (ah-ah-ah-ah) Szólhattál volna (ah-ah-ah-ah), ne kezdjük el (ah-ah-ah-ah) De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva Hozzám hajolva, hazudtad el Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret De én ezt a kis levelet most összetépem Ha így akartad, hát nekem se fáj