Hideg télben fájó ének hangja csendült
És a tiszta földre ráborul a zsarnok hólepel
Sötét éjben árnyak űzték el az álmot
Tétován kérlelt a félénk szó, de senki nem felelt
De jött egy szélroham és messze fújta mind
A fojtó téli éjnek búját, bánatát
S a tegnap súlyos árnyait
Ó, eljött, ó, eljött a zúgó, tavaszi szél
Énekszóval köszöntse mindenki, aki él
Igen, elmúlt, ó, elmúlt a szenvedés, a tél
Legyőzte az ének, s a zengő, tavaszi szél
Nyílt a rózsa, jártak akkor is az utcán, (jártak az utcán)
De én nem tudhattam semmit sem
Nem éltem akkor még. (nem éltem akkor még, á-á-á)
Mennyi ember várta sorsát sokszor árván, (sokszor árván)
Tétován kérlelt a félénk szó, de nem felelt az ég
De jött egy szélroham és messze fújta mind
A fojtó téli éjnek búját, bánatát
S a tegnap súlyos árnyait
Ó, eljött, ó, eljött a zúgó, tavaszi szél
Énekszóval köszöntse mindenki, aki él
Igen, elmúlt, ó, elmúlt a szenvedés, a tél
Legyőzte az ének, s a zengő, tavaszi szél
Ó, eljött, ó, eljött a zúgó, tavaszi szél
Énekszóval köszöntse mindenki, aki él
Igen, elmúlt, ó, elmúlt a szenvedés, a tél
Legyőzte az ének, s a zengő, tavaszi szél
(Á-á) s a zengő, tavaszi szél
(Á-á) s a zengő, tavaszi szél
(Á-á) s a zengő, tavaszi szél