Még meg sem köszöntem Hogy megszülethettem én És ülhetek az élet vonatán Nem király, de mégis Ember lettem én is igazán Még meg sem köszöntem Hogy játszadozhattam én És álmodozni tudtam azelőtt S hogyha fáradt voltam Akármikor kaptam pihenőt Kiskoromtól oktatott és felnevelt két ember Az egyik ember sajnos már nem él Azután csak egy maradt, ki annyit fáradt értem Így neki tartozom most mindenért Még meg sem köszöntem, hogy élek Még meg sem köszöntem, hogy áldoztál reám Meg sem köszönhetem Helyette dúdolok neked egy dalt, ahogy te dúdoltál nekem hajdanán Hmm-hmm-hmm Hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm Hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm La-la-la-la-la-la La-la-la-la-la-la-la-la Kiskoromtól oktatott és felnevelt két ember Az egyik ember sajnos már nem él Azután csak egy maradt, ki annyit fáradt értem Így neki tartozom most mindenért Még meg sem köszöntem, hogy élek Még meg sem köszöntem, hogy gondoltál reám Meg sem köszönhetem Helyette dúdolok neked egy dalt, ahogy te hajdanán, uh, hajdanán Még meg sem köszöntem, hogy élek Még meg sem köszöntem, hogy vigyáztál reám Még meg sem köszöntem Azt, hogy van hitem, hazám ♪ Most mindezt köszönöm neked, anyám!