Néha esténként
Az ingaóra gondolkodni kezd
A körhinta fárad
Hozzád indulnék
Jócskán elnyűtten, de elment már
Az éjféli járat.
Otthon ébrednék
És mondanád, hogy nem lesz semmi baj
Hogy megtart a vállad
Én meg elhinném
Hogy elfelejti egyszer még a sors
Hogy végzetté válhat
Tudom, hogy nincs mentség
Hogy nincs pardon, de bocsánat majd lesz
Egy szép messzi parton
Lehet, hogy itt is még
Kis bűntudattal megkönnyebbülnék
Egy könnycsepp az arcon
Jöhetne, de inkább csak alszom
Van úgy, hogy azt érzem
Hogy fogytán van az átkozott idő
Az áldott, a drága
Azonnal indulnék
Mert hátha most még bepótolhatnám
Ha kevés volt a hála
Ennyi édesség
Az összes édesség
Hogy fogyhat el
Így egyszer csak?
Ennyi jó ember
De mennyi jó ember
Hogy tűnhet el?
Mind cserbenhagy
Még te is hol jársz?
Te is hol vagy?
Az éjféli járat. Elment már az éjféli járat
A lélek lélegzet
És énekelsz, mert folyton benned szól
Egy szélfútta dallam
A szél meg szellemként
Felsegít, ha összeroskadnál
És felkap, ha baj van
Ennyi édesség
Az összes édesség
Hogy fogyhat el
Így, így egyszer csak?
Ennyi jó ember
De mennyi jó ember
Hogy tűnhet el?
Mind, mind cserbenhagy.
Miért ment el az éjféli járat?
Minden szép esténk
A csendes békesség
Miért hullik szét
Egyszer csak?
Minden bőven volt
De senki nem gondolt
Arra, hogy így
Helyben hagy
Most innunk kéne
Mindig ez a vége
...az éjféli járat
Elment már az éjféli járat
Mondd, miért ment el az éjféli járat?
Miért ment el az éjféli járat?
Hová, miért ment el?
Nem fér el egy dalban a válasz
Hogy miért ment el...
Miért ment el?
Miért ment el?
Mondd, mondd, hova miért ment el