Hangtalan összefonódik minden ami él Pehely könnyű gondokat messze sodor a szél Bízol, remélsz, ébren álmodsz, így létezel Most távoli a jövő, még nem érkezett el Rohanj tovább a mától messze, előre repülj A leghosszabb út az, mi kalandba kerül Magadnak csillagfényt gyújts célod körül A sodró árban te leszel legfelül Óvlak téged, ha süvít a szél Mikor várad zúzná szét Légy, aki lehetnél a holnap vár rád Törd szét a tegnapod! És neved majd az egekbe rajzolják Míg nem érzel, nem hiszel, nincs félelmed Földre hullott álmokat nem ismerheted Ha megszólít a sötétség, lelkedet figyeld Ne nézz hátra, a világ gondját nem viselheted!