Minden éjjel hallom a hangját Álmaimban messzire hív Halvány fény világítja arcát Öreg kezével, nekem legyint Ködben szunnyad a domb, az erdő Romos várak az út mentén Kövess engem, folyton súgja De ez a föld már nem az enyém... Ébredj fel, ne menj tovább Ne hallgass rá még találkoznunk kell! Minden út, amelyben hiszel Elvezet hozzám a fényhez közel A csendtől zengő üres sorok Néma dallamok füleimben Elmúlok lassan az úton Hangtalanul a lépteimmel Nem értem már az emberi szót Távol van az otthon-remény Teher minden gondolatom Mi talán már nem is enyém