Pihen a hajnal, De az éj hajlott már. A hitvány szemfény- Vesztésért kár. Alig ismertelek, Ismertem a vágyaid kését. Régena fény énekelt, Most hallom küszködését. Álmaim fillérekért, Jó szórt kapom. A semmiért néha A lelkemet adom. Hűvös szobába gyertyát, Kandallót álmodom, Nélküled oda csak az ár- Nyékommal juthatok. Alkudj a lelkemre, Mert lépni nem merek. Maradnom kell, Így szokták az emberek. Látni akartam ott, Ahol a vak is botorkál, Kopogtatni egy kapun, Amely mögött ezer titok áll. Hittem, hogy írás van Az érzések falán. A pecsétes záradat Feltöröm talán. Ott él benned most is, Lelkeden tapos. A csukját lehúzza, Örökké óvatos.