A dolgok nem sokat változtak ifjú herceg... És néha úgy tűnhet, már sajnos soha nem is fognak. Fekete fellegek jönnek, melyből jégszilánkok hullanak alá a földre. Dühös szél jön, mely távolba repíti a sivatag összes homokszemét. A nap ragyog, de mégsem láthatod, messze utaztak a távoli csillagok. Ezernyi magányos lélek kóborol szerte a világban, Kinek szíve helyén üresség tátong. Nem szabad figyelned rájuk! Az idő, mi szüntelenül ring felettünk, Apró gondolattá tesz bennünket, olyan gyorsan múlik. Gyorsan kell szeretned, adnod és megbecsülnöd! Messze, valahol a Sosemlátott Partok közelében, Csak te leszel majd, és azok, Akikért őszintén, odaadóan és önzetlenül mindent megtettél. Most pedig aludj ifjú herceg! Legbelül, te már érzed, hogy minden álmod teljesül, S ha felkel a nap, küzdened kell értük, még nagyon sokat!