Távoli világban nem hiszek, Csak abban, mi itt van, közel jöhet, De miért beszélek a világról, Ha soha nem térsz ki a magányból. A földön jársz, de merre mész? Felsebzett úton meddig érsz? A könnyzivatar a lépted mossa, Ha a rossz útról már nem térsz vissza... Refr.: Otthona az álom és színtere a lét, Szellemként éli magányos életét, Van valami bűbáj, mi segíthetne rajta, Én higgadtan várok és nekidőlök a falnak, Míg az álmok összezúznak... Rajtad nem segít senki már, Végtelen időkig nincs, aki vár, Bársonyba bújva az ég alatt, Szemed lehunyva várja a titkokat. De nincs titok! Miért merülsz el? A világ kint tombol, és nem itt bent, Segítenék, de nem tudok, Magadra maradsz, mert nem hagyod!