Ridegen állsz kint az ajtónál. Hideg a ház, hol öröm volt az úr Majd kétség lett a vendég. Az öreg lámpásból szökik a fény! Tépj függönyt, így sem látsz, Miért némán kérded: Hol voltál? Miért hagytál? Szemeid a sárba törlöd, Nem ez a vég! Hol voltál? Miért hagytál? Szemeid a sárba törlöd. Nem is látszol, nem vagy már! Remeg a sínpár fussunk át! Mert romba dőlve is ott lesz majd, A képeid őrző, omló fal. Nem igazi a tűz, amely nem lángol, Hamuba vész, ha színed festi szám. Még formád szívbe karmol! Az öreg lámpásból szökik a fény! Tépj függönyt, így sem látsz, Miért némán kérded: Hol voltál? Miért hagytál? Szemeid a sárba törlöd, Nem ez a vég! Hol voltál? Miért hagytál? Szemeid a sárba törlöd. Nem is látszol, nem vagy már! Remeg a sínpár fussunk át! Mert romba dőlve is ott lesz majd, A képeid őrző, omló fal. Nem is látszol, nem vagy már! Remeg a sínpár fussunk át! Mert romba dőlve is ott lesz majd, A képeid őrző, omló fal. Nem is látszol, nem vagy már! Remeg a sínpár fussunk át! Mert romba dőlve is ott lesz majd, A képeid őrző, omló fal. Nem is látszol, nem vagy már! Remeg a sínpár fussunk át! Mert romba dőlve is ott lesz majd, A képeid őrző, omló fal.