Kérlek, mondd, hogy még csak álmodom! Ígérd meg, hogy újból láthatom Õt, Mint rég- Ugyanúgy él... Most már minden percem fájni fog? Ó lomszürke Napként éget a vétkem- Méreg a vérben, átkom a Létben Kín a Reményben. Engedj elmennem! Itt kell megtennem Bûnnel bûnhõdhetnék. Hidd el, próbáltam, de Én itt nem bírom már Töröld el az átkom!... Félek még, de így jobb talán A szívem csak remél, mégis: élni fáj, Mert nem vár semmi rám, nem vár senki már A Fények Földje hív, hajt a vágy... Fel kellett jönnöm, a felhõk fölé Itt álmodoztunk, emléked él Nem kell az álom, semmit sem ér A toronyházról, lesodor a szél *** A Sors karjában így jobb talán A szíve csak remélt, mégis: élni fájt, Mert nem várt semmi rá, nem várt senki rá A Fények Földje hívta, és o szállt... Teste földet ért, nem él tovább Vére már csak sár, Egy levél volt a fán. Mert ez nem toronyház, Az Életfa, mit látsz A valóság érzéki csalódás...