Én elhittem, hogy még
Játszik csak a szél
Elvisz, aztán visszahoz
Nekem.
De látom, ahogy épp
Fogod a kezét,
Annak aki régen volt
Neked.
Nem lehet, hogy így legyen,
Hogy véget ér a végtelen,
Hogy zaj legyen a csend helyett,
Itt bent.
Nem lehet hogy szótlanul,
Majd szép lassan múlttá fakulsz
Azt nem, nem, nem
Ó, azt nem, nem, nem.
Persze majd az idő
És a magból új fa kinő
De minden óra egy helyben
Áll.
Úgyse tudja senki
Tőlem ezt elvenni,
A fát amit még te ástál
Ide.
Kértelek, hogy vidd el
Vágd ketté, vagy gyújtsd fel
Bennem, ennek nem lesz már
Tavasz.
Nem lehet, hogy így legyen,
Hogy véget ér a végtelen,
Hogy zaj legyen a csend helyett,
Itt bent.
Nem lehet hogy szótlanul,
Majd szép lassan múlttá fakulsz
Azt nem, nem, nem
Ó, azt nem, nem, nem...
Nem lehet hogy szótlanul,
Majd szép lassan múlttá fakulsz
Azt nem, nem, nem
Ó, azt nem, nem, nem.
Ó, azt nem, nem, nem.
Nem, nem, nem.