Zuhanok föl a Hold felé Ha már a Földön túl nehéz Fent ragad, aki túl sokat jár a csillagoknál Nincsen már, ami visszaránt Ha volt is, haza nem vár már Hol a visszaút önmagamhoz? A mát hadd felejtsem el holnapig Ha már a múlt hibái nem engedik Hadd bízzak legalább benned Ha önmagamban már nem megy Az zárt be, mi a kezdetben a mennyhez emelt Nincsen már, ami visszaránt Ha volt is, haza nem vár már Hol a visszaút önmagamhoz? A mát hadd felejtsem el holnapig Ha már a múlt hibái nem engedik A mát hadd felejtsem el holnapig Ha már a múlt hibái nem engedik A galaxisban helyemre nem lelek Nevetsz, de te is ugyanígy vagy vele Tudom, az otthon majd te leszel nekem Ahonnan majd veled újrakezdhetem A mát hadd felejtsem el holnapig Ha már a múlt hibái nem engedik Nem engedik... Nem, nem, nem... (Oooh) (Hooh) Nem, nem, nem... (Oooh) Nem... (Oooh)