Beteggé tett annyiszor a szó A megfoghatatlan a torkom fogja át És beteggé tett annyiszor a tett És torzította el a dallamát Annak, amiről azt sem tudtam, hogy létezik Míg a szavak és tettek nem jöttek, hogy szétszedik Azóta bennem olykor-olykor felmerül Lehet, hogy valaha szép voltam legbelül ♪ És minden kincsem itt van most az asztalon Jobb híján a fájdalmam magasztalom Marasztalom, becézem, ne menjen Hátha így valami különleges bennem Pedig nem másabb ez sem, mint eddig bárkiben Tudom nem csak nálam régóta vendég Ő nem megy, hiszen én még marasztalom Én meg itt lakom, így hát hová mennék? ♪ Így hát kutat ások az óceánig, mélyre Beledobálom, amit érek éppen Elrejtem, hogy ne lássa senki Itt több a démon, mint egy Bosch oltárképen Pedig, ha jól lakik, hát végül is nevelhető Minden démon, minden szörny és minden állat És kész leszek majd, mindent szeretni Ha jól lakott bennem az önsajnálat