Megint itt van egy hétfő reggel,
A vekker hangjára ébredek fel
Hagyjál, az álmot a fél szememmel
Még látom halványan, nehezen eresztem el
De indulni kell, gyerünk fel a fejjel
Ez a sok idióta amúgy kit érdekel
Egy idő óta már nem idegel
A város zaját lazán engedem el
Mert túl kevés az élet, hogy mindent úgy csináljunk
Ahogy más akarja, hogy a vissza nem kapott időnkben
Csak sorba álljunk, de én
Úgy unom már, úgy unom már, hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már, hogy csak ennyi az élet
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának
Mutass valami ujjat végre a hülyéknek meg a problémáknak
♪
Aztán felébredsz majd egy reggel és
Rájössz, hogy az életed egy tévedés
És sose volt még legbelül ilyen kevés
Egy idegen ágyban, más álmában
És így telnek a hetek általában
A nyelved tövig valaki valagában
"Ugye holnap be tudsz jönni kicsit korábban"
Megint élet-krízis parám van
Mert túl kevés az idő, hogy más döntse el, mi illendő
Úgy unom már, úgy unom már, hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már, hogy csak ennyi az élet
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának
Mutass valami ujjat végre ha unod már ezt a mókus kereket,
Gyerünk a magasba, lássam a kezedet!
♪
Mert minket igazolnak mindig a korok
Ha erős a kéz és hangos a torok
Nem diktálhatnak a diktátorok
Hadd lássam a kezetek, halljam a hangotok
Úgy unom már, úgy unom már, hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már, hogy csak ennyi
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának
Mutass valami ujjat végre a hülyéknek meg a problémáknak
Úgy unom már, úgy unom már, hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már, hogy csak ennyi az élet
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának
Mutass valami ujjat végre a hülyéknek meg a problémáknak
Úgy unom már