Talán hagyni kéne a múltat
Talán feledni kéne mindent
Azok a sebek, ha begyógyulnak
Többé nem fájnak már itt bent
Ha mégis ragaszkodnék hozzá
Kérlek ne hagyd, hogy elkövessem azt a hibát
Ne váljak azzá,
Aki nem érez mást, csak örök nosztalgiát
♪
Elmúlt és elengedném végre
Mégis magával ránt a mélybe
A gondolatok végtelen vizén
Hánykódom, soha partot nem érve
Egy szebb holnapot remélve
Őrültként kapálózom érte
Nem merülünk el csendben
Addig a napig, amíg el nem jön a vége
Hagyni kéne a múltat
Talán feledni kéne mindent
Azok a sebek, ha begyógyulnak
Többé nem fájnak már itt bent
Ha mégis...
♪
Azt érzem úgy hullottam térdre
Mint egy csillag aminek nincs fénye
A magánya várja, hogy magába zárja
A saját tehetetlen sötétje
Hát jó én elfogadom, így lettem
Egy űr két élet közt, kerestem
A fényt, de a végén, úgy is fekete lenne a színe,
Hogyha volna lelkem
Hagyni kéne a múltat
Végre megbocsájtani magunknak és beengedni az újat
Talán feledni kéne mindent
Ha már nem fáj az emléke itt benn, az emlékeimben
♪
Hagyni kéne a múltat
Talán feledni kéne mindent
Azok a sebek, ha begyógyulnak
Többé nem fájnak már itt bent
Ha mégis...
Hagyni kéne a múltat
Talán feledni kéne mindent
Azok a sebek, ha begyógyulnak
Többé nem fájnak már itt bent
Ha mégis...
Fáj még idebenn, az érzés nem idegen
Fáj még idebenn, engedd el hadd menjen
Fáj még idebenn
Ha mégis...