Gyújts végre lángot ma éjjel a sötétben!
Ha meglátod, ne félj, engedd, hogy hadd égjen!
Mert ez a fény itt ma csak miattad világít
Hogy lásd mit rejteget el ez a világ itt
Milyen nagyon keveset láttál eddig
Gyújts végre lángot, ha nem látod a lényeget
Ezeket az életüktől megfosztott lényeket
Akiknek nem látszik az arcuk, mert elfordítják tőled
Hisz soha nem volt senki, aki meghallgatta őket
Mert... nem hallod a hangjuk, hallgatnak
Halkak, vagy meg sem szólalnak
A hatalmak alatt megtörnek csendesen
Mindenki néma és eszembe jut néha
Hogy lehetünk ilyen sokan kevesen?
Hát láss, ne csak nézz!
Nem olyan nehéz
Megszabadítani csak azt lehet, aki
Cselekvésre kész
♪
Gyújts végre lángot, és engedd, hadd nyelje el
A világtalanságot, a kezeddel
Tartsd a magasba, érezd, hogy felperzsel
És a hamvait a változás szele hordja el
Hadd lássam a kezed és benne a rég elvesztett, megfakult reményt
Ha te is elfogadod azt a tényt, hogy
Az élet nem előre megírt történet
A szemed megszokja a sötétet
És többé nem igényli a fényt
Hogy láss, ne csak nézz!
Nem olyan nehéz
Megszabadítani csak azt lehet, aki
Cselekvésre kész
Hát gyújts világot, a lángot vidd magad előtt, bármerre mész
Ha látod az utat és járod, a végén biztos célba érsz
♪
Hát láss, ne csak nézz!
Nem olyan nehéz
Megszabadítani csak azt lehet, aki
Cselekvésre kész
Hát gyújts világot, a lángot vidd magad előtt, bármerre mész
Ha látod az utat és járod, a végén biztos célba érsz
Mert tudod rég
A hatalom szomját
Csak a népe könnyei oltják
A hatalom szomját
Csak a népe verejtékei oltják
A hatalom szomját
Csak a népe könnyei oltják
A hatalom szomját
Csak a népe verejtékei oltják
A hatalom szomját
Csak a népe könnyei oltják
A hatalom szomját
Csak a népe verejtékei oltják
A hatalom szomját
Csak a népe könnyei oltják