Nem adott könnyű álmot az élet
És néha attól félek, nem lesz elég erőm hozzá
Hogy megvalósíthassam mindet
Mindent, ami lennék, hogyan válhatnék azzá
Aki megmutatja neked azt a képet
Amit az ágyam szélén fekve, fáradt szemeim mögül
Minden éjjel nézek
Hiszen ennyi az élet, néhány papírra vitt történet
Lehet, nincsen rajta sok hely, én mégis odarajzollak téged
Te meg majd kiszínezed a részeket
Amit szürkén hagyott a képzelet
Hiánya és ha minden hiába volt
Csak szeretném fogni a két kezed
Mert látom, ahogy a ködben elhalványul minden álmom
Mégis a fény felé botorkálunk, keresztül a félhomályon
Hiszen tudod jól, hogy az álmaimon túl semmi másom nincsen
Gördíthet bármit elém a világ
Soha nem hagyom, hogy térdre kényszerítsen!
Hogy térdre kényszerítsen
♪
Nem adott könnyű álmot az élet
És érzem néha, félek, néha tényleg nem látom
Ahogy célba érek
De őrzök magamban jó néhány szép emléket
Ami ébren tart, ha az álmoknak majd
A valóság vet véget
Látom, ahogy a ködben elhalványul minden álmom
Mégis a fény felé botorkálunk, keresztül a félhomályon
Hiszen tudod jól, hogy az álmaimon túl
Semmi másom nincsen
Gördíthet bármit elém a világ
Soha nem hagyom, hogy térdre kényszerítsen
♪
Hát ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'!
Ébredj fel és küzdjél'!