Nem gondolta néhány éve,
Hogy ennyi ember megvesz érte – majd.
Ne már, nagyon gáz, hogy magáért is rajong már.
Címlapon a legjobb képe,
De hova tűnt már a saját énje – baj.
És ő beveszi, hogy ez most tényleg a valóság.
Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!
Színpadra csak félve lépett,
Az izgalomtól arca égett – mart
Ma már, azt hiszi, csak érte él ez a nagy világ.
Néhanapján önveszélyes,
Mert elfelejti mi az élet – jaj.
De kár, egyedül nem tudja mi az a boldogság.
Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!
Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!
Hova tűnt az a jó, aki volt? Mintha nem tudná!
Bárhol is keresi, nem leli, de a sors nem sokáig vár...
Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!
Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!